TIZENEGYEDIK
FEJEZET
Carter
Fordította: Calliope
CSALÓDOTT VAGYOK, hogy Elena
még nem áll készen arra, hogy aláírja a szerződést a Blue Lake Assetsszel, és
ezáltal velem is. De megértem a vágyát, hogy aludjon rá egyet, és hogy
találkozzam a jelenlegi pénzes emberével, így fenntartom az üzletkötői
mosolyomat az arcomon, amíg Elena megmutatja az istállót Grace-nek, majd
átsétálunk a szobrokkal teli kertbe és a medenceházba. Túlméretezett, mint a
birtok maga, több hálószobával, egy nagy nappalival és étkezővel és egy
fürdőszobával, aminek a középpontjában egy hidromasszázs kád van. Nem
hivalkodik, hanem inkább megmutatja Lunának Thomas további művészetét. Úgy
tűnik, hogy minden lehetséges zugba el van rejtve.
Még a fürdőszobában is van
művészet, szobrok, amelyek ellenállnak a páratartalomnak, és Luna csodálja
őket. Ezért órák telnek el, mielőtt visszaindulunk a főépület felé, de én nem
sietek. Minél többet beszél Elena, annál jobbak az esélyeim, hogy udvaroljak
neki. És minél jobban élvezi Luna a művészetet, annál valószínűbb, hogy
továbbra is segít nekem.
A hátsó udvaron vagyunk, amikor
egy fiatal fiú, valószínűleg Grace korabeli, szalad felénk. – Ann-Elle!
Ann-Elle!
Meglepetten pislogok,
figyelmesen hallgatom, mert tényleg úgy hangzik mintha azt kiabálná, hogy
„anál” újra és újra. Egy jó másodpercbe telik, mire megfejtem, hogy azt mondja,
hogy El néni[1],
mint Elena, de egy kis húzással.
A csikorgás elég, hogy
megijessze Mogyoróvajat, aki amúgy sem egy félelmet nem ismerő kutya, és
felüvölt, miközben a farkával a lába között eliszkol. Egyenesen a medencébe,
egy nagy csobbanással.
– Diótörő! Gyere ki onnan!
– kiabálom, még jobban felerősítve a lármát. Futok az átkozott kutya után,
még mindig hallom Elenát, ahogy a fiú szinte letámadja egy ölelésbe.
– Húú, hát szia! Nem
számítottam rá, hogy ma találkozunk, Jacob. – mondja Elena
lélegzetvisszafojtva a fiúnak. – Hol van a mamád? – A fiú izgatottan
ugrálni kezd. – Stanley úrral beszélget. Úszunk? – A fiú – gondolom
Jacob – az oldalamhoz sprintel, félrelök az útból, a medence felé menet
teljesen felöltözve, cipővel és mindennel együtt.
– Valószínűleg nem akarod
ezt tenni, ember. Ha jól ismerem az anyukákat, akkor a tiéd is el fogja kapni
az irhád – figyelmeztetem. De megvonja a vállát, vagy mert nem hisz nekem,
vagy mert nem fél az anyukájától.
– Ide kutyus, kutyus! – kiabálja,
a hangja még mindig reszelősen magas. Mi van ennek a kölyöknek a hangszálaival?
Grace követi őt – szerencsére
szárazon maradt a medencénél mellettem – és tájékoztatja a fiút: – A
neve Diótörő. Ő Kyle bácsikám kutyája. Diótörő, vonszold ide a segged.
Leguggolva és a víz fölé
hajolva sikerült megragadnom Mogyoróvaj nyakörvét, és a medence lépcsője felé
irányítom, ahol a várakozó Jacob átkarolja a kutya nyakát, így a pólója tiszta
víz lesz, és az arcát a nedves szőrbe temeti. Fúj!
– Miért nem megyünk fel a
házba? Majd mindannyian megtisztálkodunk és megszárítkozunk – mondja Elena
a gyereknek és a kutyának, és akkor rám és Lunára néz.– És ti pedig
megismerhetitek az unokahúgomat, Claire-t.
Elena javaslatát újabb vad
ugrálás fogadja, és akkor Jacob megfogja a kezét, durván a ház felé húzva. Ő
egy kicsit vad, és ez mond valamit, tekintve, hogy én hozzászoktam Grace
féktelenségéhez.
Lunára pillantok, hogy lássam,
ő is ugyanezen az oldalon áll-e, de ő csak fogja Grace kezét, és elviszi a ház
felé. Azt hiszem, így vagy úgy, de ő is benne van.
– Azt hiszem, csak te és
én maradtunk – mormolom Mogyoróvajnak. Ő ad nekem egy kutyamosolyt, és
alig figyelmeztet, mielőtt vadul rázza magát, vízcseppeket szórva mindenfelé. – Uhh,
komolyan? – morgom, és hiába próbálom védeni magam a támadás ellen, de
többnyire csak azt tudom megakadályozni, hogy az arcomat érje. Mogyoróvaj
boldogan ugat, és Grace után néz.
– Menjünk. – Egy ütés
a lábamra és könnyedén haladunk, annak ellenére Mogyoróvaj még párszor megrázza
magát.
Egy oldalajtón át megyünk be a
mosókonyhába, és Elena felkiált: – Claire? Hol vagy, édesem?
De Elena nem vár senkire, és
kinyitja a szekrényeket, előveszi a törülközőket, és durván szárogatja Jacobot.
Amint a haja egyenesen áll, egy halom össze hajtogatott melegítőt ad neki, ő
pedig eltűnik egy kis fürdőszobában. Letörölgettem Grace-t is, de szerencsére
neki nincs szüksége váltóruhára és a kutya, aki ezt az egész vizes zűrzavart
kezdte, valahogy többnyire száraz.
Egy nő, akiről azt
feltételezem, hogy Claire, belép a mosókonyhába. A nő a negyvenes évei vége
felé jár, szőke haja elrejti az ősz hajszálakat, arca egy ügyesen elkészített
botox maszk, a ruhája pedig az idei év divatos ruhakölteménye, a Dior
kollekcióból való. Ő az, amit anyám udvariasan úgy nevezve, hogy „jól
karbantartott”.
– Itt vagyok, Elena néni. – A
hangja meleg, mint a méz, de amikor meglátja Lunát és engem, acéllá válik. – Helló!
Örülök, hogy megismerhetem.
Hazudik, de meg fogom nyerni
magamnak. Mindig sikerül. Kezet nyújtok. – Én is örülök, hogy
megismerhetem, Claire. Carter Harrington vagyok és ő a feleségem Luna. Az
unokahúgom Grace is valahol itt van… – Cukkolva lehallgatok, körbenézve,
mintha nem látnám Grace-t, aki mellettem áll. – Itt? – Felemelem az
egyik karomat és jobbra nézek, majd a másikat és balra és körbe pördülök,
miközben hátranézek.
– Ott van – kiáltja
Jacob, rámutatva, ahogy kijön a fürdőszobából a friss ruhákban.
Grace nevetve csatlakozik hozzá.
– Itt vagyok, CJ bácsi!
– Ó, hát itt van! – Megpöckölöm
az orrát, aztán felpillantok a nőkre. Luna és Elena szórakozottan, melegen
mosolyognak, de Claire halott szemekkel bámul. Ha mozogna a szemöldöke,
szerintem egyet felhúzna a hajvonaláig, és egyet lefelé az orra felé. Így,
ahogy van, a szemöldökei teljesen tökéletes ívbe merevedtek. Nehéz megnyerni,
gondolom, de kitartok, mint mindig.
Vagy ez, vagy a botox túl jól
tette a dolgát.
– Nem mintha nem örülnék,
hogy látlak, de nem a hétvégén volt az a nagy bemutató? – kérdezi Elena,
miközben aggódónak tűnik.
– Volt – feleli
Claire megnyugtatóan –, de amikor telefonáltam, hogy beszélgessünk, Stanley azt
mondta, hogy látogatókat fogadsz.– Továbbra is Elenával beszélget, de rám
néz, figyelmeztetőn.– Csak ellenőrizni akartalak.
Most már értem, hogy miért
fogadott olyan hidegen. Azt hiszi, hogy én is egy aranyásó menyét vagyok, aki
özvegyeket zsákmányol ki a kiszolgáltatottság idején. A nagynénje védelme az ő
felelőssége és becsülete. – Ez nagyon kedves tőled.
– Ő ilyen jó – ért
egyet Elena. – Jól vagyok, Claire. De te úgy nézel ki, mint akinek
szüksége van egy kis ebédre. Gyere, Nelda biztosan készen áll.
Nem vár Claire beleegyezésére.
Elindul a konyha felé, egyik oldalán Jacob kezét, másikon pedig Grace kezét fogja.
– Fogadok, hogy készített nekünk valami finomságot. Jó az ilyenben. Nelda
tudja, hogy ez az öreglány szereti az édes teát és a sütit minden délután. Ti
ketten valószínűleg egészséges dolgokat esztek, mint a répa, és nem is
szeretitek a sütit, igaz?
Jacob és Grace szinte
egyhangúan kiáltják: – Igen, akarom! – Jacob ezután elkezd ugrálni,
mint egy kenguru, és kiabálja: – Sü-ti! Sü-ti! – Minden szótag egy
ugrás, egyre nagyobb hangerővel. – Sü-ti! Sü-ti! Sü-ti!
Ahelyett, hogy bosszankodna
rajta, Elena inkább ugrál vele, bár az ő ugrálásai kevésbé biztosak. Grace is
beszáll, együtt ugrálva. Szerencsére, ő nem járul hozzá Jacob kakofóniájához,
amit Jacob sajátjának teremt. Cameron imádná,
ha Grace-t ezzel az új szokással vinném vissza.
A konyhában Elena ráveszi
Jacobot és Grace-t, hogy pattanjanak fel a székre a pultnál, miközben nekünk az
asztalra mutat. Kihúzom Luna székét és várok, hogy Claire és Elena is leüljön
előttem. A közelharcban Mogyoróvaj a gyerekek lába alá csúszik és lefekszik,
tudván, hogy hol a legvalószínűbb, hogy megetetik, szándékosan vagy véletlenül.
Elenának igaza volt. Nelda elég
jól felszerelt cukrászdát terít elénk. És igen, vannak sütik. Követve Elena
példáját, készítek egy kis tálnyi apró falatokat Grace-nek. Amikor mindkét
gyerek ki lett szolgálva, készítek egy másik tányért magamnak is.
– Mr. Harrington, mi dolga
van itt? – kérdezi Claire hidegen.
– Claire! – szidja
Elena.
Kitartom a kezem Elenának. – Semmi
baj. – Miután tisztelettel bólintok Claire-nek, hozzáteszem: – Üzleti
ügyben jötten a nagynénjéhez, és maradtam a melegítőnadrágok és a süti miatt.
Szemtelenül vigyorgok, remélve,
hogy legalább egy mosolyra emlékeztető valamit kapok, de Claire ajkai
tökéletesen laposak maradnak. Sőt, inkább még jobban összepréselődnek. – Aranyos.
Biztos vagyok benne, hogy gyakran működik ez önnél– mondja gúnyosan. – Azonban
engem zavar, hogy azt hiszi, a bájos szellemességével el tudja oszlatni az
aggódalmaim, ahelyett, hogy egyszerűen őszinte lenne.
– Miáúúú – motyogja
Luna az orra alatt olyan halkan, hogy csak én tudom hallani őt.
Elena sokkal nyíltabb. – Claire,
ne legyél már ilyen Goromba Rhonda. Carter tökéletes úriember, nem valami nagy nyomást
gyakorló használtautó kereskedő.
– Én nem ezt hallottam. – Undorral néz végig
rajtam.
Luna felnyikkan a nyilvánvaló
célzás hallattán, az álla leesik, és az arca azonnal kipirul. A kezemet a
combjára teszem, anélkül, hogy gondolkodnék, hogy meggyőződhessek róla, hogy
jól van. Kétségbeesetten néz rá, a könyörgés tükröződik barna szemei mélyén.
– Sajnálom, hogy egy
kicsit… – A gyerekekre pillantok, és vissza Claire-re. – Túlzóak
voltunk. – Nem tudom, hogy nevezhetném másképp. Luna és én ellenszenvesen
hangosak voltunk múlt éjjel. Azzal kezdődött, hogy megpróbáltuk eladni a
házasságunkat, de aztán fékevesztett szórakozásba csapott, valamibe, amiben
régóta nem volt részem. – Mi csak…
– Friss házasok – böki
ki Luna.
– Micsoda? – kérdezi
Claire, most először fordítva figyelmet Lunára.
– Friss házasok vagyunk – ismételi
Luna – Nehéz… úgy értem, bonyolult
nem... – megakad a szavaiban, de a tekintete erős, ahogy Claire-re
koncentrál. Végül feladja, és valahogy megrázza a kezeit. – Tudja?
Elena megveregette Claire
kezét. – Kedvesem, azt hiszem, amit mondani akar… láttad ezt a remek
fiatalembert? És ezt a gyönyörű édes nőt? Szerelmesek, és ez egy kis
szeretkezést jelent. – A lány szeme elkerekedik, és felnéz az asztal
feletti fény felé. – Emlékszem, amikor Thomas és én friss házasok voltunk.
Nem volt egy síkfelület sem, amit ne szenteltünk volna fel. Asztalok, ágyak,
padló… falak. – mondja Lunának.– Thomas erős volt és én pedig olyan
pici voltam akkoriban, mint most te.
Luna kényelmetlenül megmozdul,
én pedig megszorítom a combját a tenyerem alatt, és büntető nyomással
lecsendesítem.
– Elena néni, nem hiszem,
hogy bárki is hallani akarna rólad és Thomas bácsi szexuális életéről! – Claire az utolsót inkább tátogja, mint
kimondja ahogy a gyerekekre pillant.
– Pfff, hát nem én vagyok
az, aki Stanley-vel pletykál a vendégek tevékenységeiről, miután ők
visszavonultak a saját szobájukba éjszakára, ugye? – Elena egy kocka
sajtot pattint a szájába, miután kimondta az utolsó szót. – Különben is,
így kerültünk mindannyian erre a bolygóra, nem igaz?
Claire szemét összehúzza, de
legalább nem beszél többet a szexuális életről, vagy legalábbis az enyémről és
Elenáéról.
– Diótörő, húzd le a
segged! Összetöröd a golyóimat! – kiabálja Jacob, lefelé lökdösve
Mogyoróvajat, aki felállt, és a lábát Jacob combjára tette, nyilvánvalóan egy
érzékeny helyre, hogy ételért könyörögjön.
– E-e. – Azt a rosszalló hangot adom ki, amit Kyle használt
Mogyoróvajon már kölyökkora óta, mire a kutya azonnal felém néz. – Le
– mutatok a földre, és a kutya visszatelepszik a gyerekek székei alá. – Jacob?
Mit mondtál? – Claire magas hangon követeli, láthatóan jobban feldúlt a
szavak miatt, mint a kutya miatt.
Jacob átnéz a válla fölött az
anyukájára, érzékelve, hogy bajban van. – Ó, ő mondta először.
Grace-re mutat,
lelkiismeret-furdalás nélkül veszélybe sodorva, hogy ő maga szabadulhasson
belőle. Szinte hallom a busz hangját, ahogy elrobog mellettem.
– Tényleg? – Claire
anyásan néz Grace-re, de senki nem szidhatja Grace-t csak én, amíg az én
felügyeletem alatt van.
Oldalra hajolva, hogy
megszakítsam Claire vizuális hadjáratát, nyugodtan kérdezem: – Mi a
probléma?
– Ez a nyelvezet! – kiált
fel Claire. – Nyilvánvalóan?
Úgy reagál, mintha Jacob
ledobott volna néhány B-bombát, kekszet és pepperónis szeletet. A keze szó
szerint a mellkasára tapad, megragadva a láthatatlan gyöngyöket, és a szája
tátva marad, mintha valaki egy hárompontost dobna be a szájába egy
sajtkockával.
– Miről beszél? – kérdezi
Grace Jacobot – Az előbb azt mondtad, Diótörő összetöri a golyóidat, és
mondtad neki, hogy húzza le a seggét. – Zavartan néz, miközben megismétli,
amit Jacob mondott, és nem talál benne semmi kivetnivalót.
Sóhajtok. – Ha szabadna…
Diótörönek hívjuk Mogyoróvajat. Ez egy szeretetteljes becenév. És tényleg azt
mondta segg, nem fenék. Ez jobb.
Grace feltartja a kezét és
idézi: – „Popsi”, „hátsó”, „alváz”, „segg”, „fenék”, „valag”. Rosszasági sorrendben. Használhatom a segget most, feneket
tizenhárom évesen a barátokkal és tizenhat évesen a családdal, és valagat miután tizennyolc lettem, és
csak amikor mocskosan akarok beszélni. Soha nem apa, és H mama vagy H papa
előtt.
– Grace! – A szidást
úgy fogadta, hogy a karjait széttárta, mintha azt mondaná: „tudod, hogy igazam
van”. Mi a fenét tanít neki Cameron? Vagy még inkább Kyle? A pokolba is,
valószínűleg Cameron többnyelvű dadája is.
És miért rosszabb a valag, mint a fenék? Valójában ez az
egyik kérdés, amire valószínűleg nem akarom tudni a választ.
– A heréit is golyónak
nevezte – javítja ki Claire, orrát görbítve, miközben suttogja a szavakat,
mintha mindkettő sértő lenne.
– Azok is azok, anya.
Senki nem mondja, he-ré-nek. Még apa
is úgy hívja, hogy golyók – teszi hozzá Jacob –, vagy mogyorók.
Megvonom a vállam és egyetértek:
– Nem téved. Nekem van négy fivérem, és egy kezemen meg tudom számolni,
hányszor mondtam azt, hogy herék, de golyók, mogyoró, szarvasagancs, és férfiasság mind gyakoriak. – Kockáztatok
– nagyon –, hogy megsértem Claire-t, de számítok rá, hogy Elena elveszíti
a csatát, amit a nevetéssel vív, ami próbál szabadulni.
– Óóó, szarvasagancs! Ez
tetszik! – mondja nekünk Jacob, és Mogyoróvaj egyetértően ugat.
Ennyit bír Elena. Egyik
tenyerével az aszalt csapkodja, amikor hangos nevetés tör ki belőle, szemeit
összeszorítja, és a szája tágra nyílik. – Ó, te jó ég! Ez a legviccesebb
dolog, amit hallottam vasárnap. Te kérted Claire, és Carter harangszóra
szállította. Vagy golyókkal ebben az esetben.
Megkockáztatok egy mosolyt,
majd elnevetem magam. Luna ráteszi a kezét az enyémre, szolidaritást mutatva,
és hirtelen kevésbé érzem büntetőnek, hogy a kezem a combját szorítja, és
sokkal szexibb, főleg, hogy a kisujjam egy centivel feljebb mozdult magától.
Bár az asztal körül nevetés
van, mégis hallom az apró megakadást a lélegzetvételében, és ettől megdobban
szívem.
De ahogy a nevetés elhalkul,
Claire kiegyenesíti a hátát, és láthatóan összeszedi magát. – Ha
maradhatnánk a témánál… Carter, nincs szükségünk a szolgálataidra.
TIZENKETTEDIK
FEJEZET
Luna
Fordította: Echo
BÍP-BÍP-BÍP, bíp-bíp-bíp.
– És 15 perc szünet! – Felállok
onnan, ahol az elmúlt negyvenöt perces munka rohanásában elterültem a padlón,
és kinyújtom a karom a fejem fölé.
– Hadd fejezzem be ezt a
fejezetet! Én vagyok a soron. – Vitatkozik Samantha, miközben orrát a
jegyzeteibe temeti.
Nem ebben állapodtunk meg, és
ragaszkodunk a tervhez. A történelem már bizonyította, hogy a negyvenöt/tizenöt
perces ciklusokkal járunk a legjobban. Így tudunk egész este sikeresen
dolgozni, amit ma este mindkettőnknek meg kell tennie. Én Alphenán. Sam, a jövő
héten esedékes tanfolyam vizsgán.
Ez a megszakítás a tanulása
kulcsa, még ha nem is így gondolja. Szét van terülve a kanapén – mindenhol
laptop, papírok, szövegkiemelők – szóval leroskadok a tornádó közepébe.
– Hé!
– Szünet. Ideje. – Nyilatkozatomat
egy ingerült sóhaj fogadja. – Tudod, hogy szükséged van rá. Ne hagyd
figyelmen kívül a tested jelzéseit! – Ez egy közvetlen idézet tőle, amelyet
többször is elmondott nekem, de nem jelenti azt, hogy szereti, ha visszamondom
neki.
Egy hosszú pillanatig rám
mered, és úgy vélem, én nyertem, majd hátradől a kanapé karfájának, és egy
lassú mosoly terül el az ajkán.
O-ó! Bajban vagyok, amikor így
néz rám.
Elterelés! Mentsd magad!
– Éhes vagy? Szomjas? Van
mazsolám, pattogatott kukoricám, borom, La Croix-om…
Samantha összehúzza az orrát. – Utálom
azt a szart, és ezt te is tudod.A la Croix víz, amibe gyümölcsöt tesznek, és
több levegőt pumpálnak bele, mint egy gömbhal segge. És a mazsola nem édesség,
akármennyi csokoládéba is vonod be. – Egy másodperc töredékéig arra
gondolok, hogy megúsztam az elterelést, mielőtt összetörné az illúziót. – A
test jelei, ez az aktuális téma.
– Nem, történetesen
szeretem a Raisinets-t[2].
– A konyhába rohanok, de a lakásom mérete miatt nem vagyok épp túl messze,
és Samantha tovább beszél.
– Tartozol nekem egy
történettel. Milyen volt a vacsora a férjeddel?
Egy nagy marék édességet nyomok
a számba és intek, hogy most nem tudok beszélni. Arra kellene fordítanom az
időt, hogy kigondoljam, hogyan is magyarázzam el a Carterrel való vacsora
őrültségét, de ehelyett amint beszélni tudok kibukik, hogy…
– Álszexet folytattunk.
És egy csokis mazsola is
elkószált, ami valahogy nindzsává lett a nyelvemen. A számat eltakartam a
kezemmel, olyan gyorsan rágok és nyelek, amilyen gyorsan csak tudok fulladás
nélkül.
Samantha átrohan az oldalamra a
szobán keresztül. – Lefeküdtél Carter Harringtonnal? Komolyan?
Felvesz egy cukorkát, és a
homlokomnak csapja. Szerencsére elkapom esés közben, és a többivel együtt a
kezemben tartom. – Álszex. – Ismétlem. – A kalapács nincs a
hüvelyben. Ez a te specialitásod.
– Részleteket, Luna! – mondja,
és egyáltalán nem sértődik meg a megjegyzésem miatt. – Száraz
dörzsölésről, ujjazásról vagy miről beszélünk?
– Samantha! – Fenyegetően
billenti a fejét, hogy addig sorolja a szexuális aktusokat, amíg el nem kezdek
magyarázkodni, vagy meghalok szégyenemben. A gyarlóság általi halál teljesen
lehetséges tekintve az arcom forróságát, ezért borítom a bilit. – Vacsoráztunk
és jó volt. Kivéve, hogy Grace-t és Mogyoróvajat is vinnünk kellett. De még
akkor is jó. És a túra csodálatos volt. Thomas gyűjteménye mindaz volt, amit
reméltem és még annál is több. Meglepő módon az egyik személyes munkája volt a
kedvencem, azt hiszem. Csodás volt egy más módon, mint amire számítottam. A
technika hibátlan volt, de minden vonásában az érzelem volt az, amit
megmutatta, hogy mennyire szerette Elenát, a feleségét.
Samantha feltartja az ujját és
megállít. – Ki az a Grace és Mogyoróvaj?
– Carter unokahúga és a
testvére kutyája. Családi zűrzavar volt, és sürgős gyerekvigyázásba keveredett,
így magunkkal kellett őket vinnünk a vacsorára.
– Üzleti vacsorára? O-ké,
ugye tudod, hogy ez furcsa? – Amikor bólintok, lesüti a szemét. – De
aztán mindannyian vacsoráztatok, túráztatok… Hacsak nincs valami, amiről tudnom
kell ott, akkor térj rá a hamis szex részleteire. Hallani akarom az összes
nedves, szaftos, lucskos részletet!
– Késő volt. Elena
javasolta, hogy maradjunk ott, és másnap induljunk el. – Egy Raisinetst
dobok a számba, elgondolkodva rágom. – Miután bementünk a szobába, Carter
azzal viccelődött, hogy azt várják tőlünk, hogy szexeljünk, és színlelhetjük.
Azt hittem, hogy megőrült, de aztán felmászott velem az ágyra, és elkezdte az
ágyat a falhoz verni. Valahogy követnem kellett.
Még egy csokis mazsola, és ezt
egy korty borral küldtem le. Samantha türelmetlenül vár, és most gyorsabban
rágcsálja a pattogatott kukoricát, mint egy mókus, aki télire tömi tele az
arcát.
– Nevetséges volt. De
olyan… vicces volt? – Megbillentem a fejem és visszagondolok. – Mondtam
néhány dolgot, ami… – Félénken mosolygok, és Samantha szemébe nézek. – Kicsit
perverz. Amiről meséltél, és úgy tűnt, hogy Carternek tetszett. Ő is mondott
néhány dolgot.
– Tetszett, amit mondott? – kérdezi
óvatosan Samantha. Nem egészen profi módon, de majdnem.
Lassan rágva bevallom. – Igen.
De nem csináltunk…semmit. Vagy semmi szexit. Még csak nem is érintkeztünk az
álszex alatt. De utána beszélgettünk és más volt, mint amit gondoltam. Nagy
nyomást helyez magára…és csinosnak nevezett. – Nem kellett volna
elmondanom neki ezt a részt, de még azelőtt kibukott belőlem, mielőtt
visszaszívhattam volna.
– A francba! Mondtam
neked, hogy ne dőlj be a cselekedeteinek Luna és mégis elmentél, bedőltél egy
olyan embertől kapott legcsekélyebb bóknak, aki úgy osztja őket, mint ahogy egy
gyanús masszőz kiosztja a kézimunkát. – Samantha megrázza a fejét,
csalódottan ráncolja a homlokát.
– Nem így volt! – vitatkozom.
– Nem? – kérdezi. – Biztos
vagy benne?
A kezemben lévő, gyorsan eltűnő
cukorkákra pillantok, majd egy mozdulattal visszadobom az utolsó pár darabot. – Nem
dőltem be neki. Talán csak valami módon nem utálom annyira, mint régen. És nem
volt kézimunka belevonva… egyikünknél sem.
– Luna, ő nem lett kisebb
seggfej, mint korábban volt. Hamis házassági színjátékot űz egy üzleti alku
miatt és álmegbaszott, hogy tényleg eladja. Kit érdekel, ha mindezek alatt egy
kicsit emberi?
Talán
engem igen.
A szavak a nyelvem hegyén
vannak, de nem mondom ki őket hangosan. Leginkább azért, mert nem vagyok benne
biztos, hogy hiszek-e nekik vagy sem. Carter más volt, mint azt gondoltam, de
azt is feltételezte, hogy addig folytatom a komédiát, amíg Elena bele nem megy
az üzletbe, amiről nem beszéltünk. És határozottan van benne egy ,,szegény,
szánalmas hercegʼʼ érzés abban, hogy amiatt
aggódik, hogy lenyűgözze a családját.
De valami meglepően szexi volt
abban, ahogy néha rám néz…ahogy kezével a combomat szorítja…és ahogy karjába
zárva ébredek, ahogy a hátamhoz feszül. Vagy lehet, hogy fel vagyok izgulva, és
egy férfi puszta közelsége kábulatba visz?
Bíp-bíp-bíp.
– Megmentve a csengő
által! – sóhajtok hálásan, amikor rájövök, hogy a riasztó azt jelenti,
hogy ideje újra dolgozni. – Negyvenöt perc és újra összejövünk.
– Természetesen! – sóhajt
Samantha. – Ennek még nincs vége.
Visszatér a helyére a kanapén,
annak ellenére, hogy ezt állítja, a jegyzeteire pillant, miközben felkap egy
rózsaszín szövegkiemelőt. – Megjegyzés magamnak, vegyél Lunának egy új
játékot, nehogy Carter farkára pattanjon, és közben összetörjön a szíve.
– Samantha!
Megvonja a vállát, cseppet sem
zavartatva, hogy arról beszél, hogy hagyja az ujjait sétáltatni[3].
Megeszek még két Raisinetst, mielőtt leülnék dolgozni Alphenán.
Most a huszonharmadik oldalon
vagyok a több álmatlan éjszakai munka után. Nem azért voltam kialvatlan, mert
nem tudtam aludni, hanem valahányszor elaludtam, Carter az álmomban várt. Csak
a szex nem volt hamis. Nagyon-nagyon is valóságos volt, forrón és lucskosan
ébredtem fel, ezért jobb volt a munkába temetni magam, mint az ujjaimat magamba
temetni.
Ahogy Alphenára koncentrálok,
nem tehetek róla, de felteszem magamnak a MTA kérdést? Mit tenne Alphena ezzel
az egész helyzettel? Nyugodtan venné tudomásul a hamis házasságot és továbbra
is segítene annak, akinek szüksége van rá vagy megvédené magát és elmenne,
mielőtt minden az arcába csapódna? Szórakozásból talán dugna vele, szívét
valami alfa-szuka páncél mögé rejtve?
Vagy vállalja a legnagyobb
kockázatot mind közül, és nézze meg, hogy lehet-e valami igazi Carterrel?
Őszintén nem tudom.
❤️❤️❤️
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤️❤️❤️
VálaszTörlésKöszönöm 😊
VálaszTörlésNagyon köszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm szépen
VálaszTörlés